Újabb
hétvége a kutyázásért. Szombaton a Szlovák klub által Kis Laposra szervezett klubkiállításon
vettünk részt. Az indulás időpontja miatt (hajnali 2 óra) egy kicsit rövidre
sikerült az éjszakai alvás, de ezt kompenzálandó, gyorsabban aludtunk. Az út
nem volt túl hosszú, s a hajnal után előkerülő ködfoltokat leszámítva, nagyon
megerőltető sem. Időben érkezvén kis séta, regisztráció, néhány szó a magyar
klubtársaknak és természetesen az elmaradhatatlan fésülés következett. Miután
szépen gyűltek a versenyzők, feszültségoldás gyanánt egy kicsit sportoltunk az
A akadályon mindkét kutyával, majd kezdődött a bírálat. A bíró, Thomas Nallin (Németország) alapos bírálatokkal
tette érdekessé a kiállítást. A kanok után lassan mi következtünk. Már a
kezdeti közös bemutatkozó futás alkalmával sikerült rájönnünk, hogy talán még
sem szerencsés a két saját kutyát egy azon versenyre nevezni, mert az elől futó
Chipi, gyakorlatilag háttal tette meg a távot, folyamatosan igyekezvén a kis
barátnőjéhez. A bírálat alatt sem sikerült megzabolázni ezt a kis csikót, s már
éppen gondolkodtam, hogy vagy leszegelem, vagy beásom a pályába, mikor a bíró
közeledését csöppet sem tolerálva hangosan felmorgott. Köszönet a bírónak, hogy
kizárás helyett a „ma nem bírálható”
minősítéssel lezárta a dolgot. Jadét már könnyebb volt felvezetni, mivel Chipi
nem kavart be. Tűrhető ring és ring melletti munka után kicsit meglepődtünk a „nagyon jó 3” helyezésen, de a fiatal szukák
mezőnyében nem csak mi szorultunk le a képzeletbeli dobogóról. Sajnos a „fiatal klub győztes” cím sem került
kiadásra. Leszerepelésünk után kötetlen beszélgetéssel telt az idő, megvitatva
a belga, mint munkakutya fontos ismérveit. Gratulálunk a győzteseknek és a
résztvevőknek is!
Ezután újra nyeregbe szálltunk, s egy kis erdőszéli dagonyázás
után, elfogyasztottunk egy finom ebédet Szendehelyen. Kis pihenőt követően a
keleti határszél felé vettük az irányt, s a Hotel Mátészalka (Tesco parkoló)
felderítését követően álomra hajtottuk fejünket. Bár már majd’ 20 országban
sikerült időszakos pihenőkön éjszakáznom, de eleddig még egyszer sem ébredtem
kézi reflektoros köszöntésre, hajnal egykor. Biztosan furcsák lehettünk, de
végül mindenki testi épsége az eredeti állapotban maradt. Reggel frissen
ébredtünk, s a kutyák nagy játéka után, kis reggelinket elfogyasztva indultunk
tovább Szatmárnémeti felé, de az már egy másik történet…
|