| Az év valószínűleg utolsó terelőhétvégéjére készülvén, november másodikán, két kutyával felszerelkezve érkeztünk meg Lacihoz Rákóczifalvára. A birkák türelmesen vártak ránk, s míg Ruby emlékezetből visszaidézte legutóbbi, talán két hónapos, utolsó terelése mozzanatait, Scotty rendesen lefárasztotta magát. Böbi és Ruby, csendes dialógusokban dolgozták fel a történteket, s alkalmanként már majdnem ember - birka - kutya sorrendben közlekedtek a karámban. Kis pihenő után mi következtünk. Scotty, talán még elméletben is készült erre a terelésre, mert a vártnál jobban működött. Oly annyira, hogy Laci javaslatára, a karámot kissé megnyitva, szó szerint szélnek eresztettük a birkákat. Ők azonnal haza akartak rohanni, de egy erős vaskapu útjukat állta (szerencsére). Laci instrukcióira hallgatva, kissé közelebb mentem, s láss csodát, Scotty összeszedte a birkákat és már trappoltunk is tovább a mezőn. sok hibával tarkított végtelen menetelésünk után simán betereltük az áldozatainkat egy karámba, majd kis csetlés-botlás után ki, s ismét vissza, majd újra ki és vissza a karámba. Ez egy jó nap volt, s gondoltam holnap sem lesz ez másként. Jaaa, ezt csak én gondoltam így.....
Szombaton, kissé késve érkeztünk, de mindenre maradt elég idő. kifújtuk magunkat, s a nyers kutyákkal irány a ring. Mivel ők már tudják, mit kell csinálniuk, így nekirontottak a birkáknak és nem a kívánt munkát mutatták be. A nap második terelése már sokkal jobban sikerült, igaz közben tettünk egy kiadós sétát. Napközben az udvaron, mindenki szabadon, Scotty pórázvégen (csak, hogy szó ne érje a ház elejét) s láss csodát a kanok össze-össze vesztek, persze sokan Scotty-t vélték felfedezni a rendbontók között, így sokak szeme láttára megdőlt harapós-kutya elmélet, szerencsére. A séta végén Arkan és Anita egyik kanja kapott össze, ahol rendfenntartóként Scotty is megmutatta magát. 50 méterről is rendben visszatalált hozzánk a hívó szóra. Néha-néha azért Ramszesz is bepróbálkozott, de csekélyebb sikerrel. Tartalmas ebédet követően, míg a csapat sziesztázott, gyors alakit nyomtunk sok ültetéssel a karámban, ahol nehezítésnek ott voltak a birkák és az összetapicskolt sár is. Ezután egy rövid, de mozgalmas körözés és oldalváltások következtek, s irány a green field. Most, harmadjára, sokkal jobban sikerült a szabad terelés. Laci, hogy ne zavarjon, legeltetés közben elhívta Lunát, s erre Scotty is rögtön felpattant, egy birka pedig ellopódzott a szalmabálák mögé. A nyájat odahagyva (erről csak később derült ki, hogy hiba volt!) lassan becserkésztük a kóborló jószágot, s mielőtt megérkezett volna a felmentősereg, visszatereltük a többiekhez. Kisebb-nagyobb sikerrel azután mindenkit (+ egy tervuren?) visszaterelnünk a karámba, s a napnak részünkről már vége is volt.
|