| Éppen készülődtünk a Komáromi CACIB-ra, s jutott eszünkbe, miért ne menjünk terelni még pénteken? Legfeljebb lesérül Scotty, de hát mindegy mi történik, terelni jó. Gyors telefon, s jó hírt kaptunk, Laci ráér. Kicsit korábban kellett indulnunk, mivel korán sötétedik, de így időben értünk oda. Meglepetés: új birkák a színen. Kísért a tábor első napja? Kezdő kutyás, kezdő kutyával és betöretlen birkával? Na ebből mi lesz. Kérdeztem Lacit, hogy maradjon e a póráz a kutyán? Rám bízta, s mivel mi "kemények" vagyunk, póráz, azaz szoros kötelék nélkül vágtunk neki az edzésnek. Első feladat, a karám mellé beállt birkák kimozdítása. Bár nem vártam, de Scotty kiválóan megoldotta a feladatot. Kezdetben még bottal a kézben küzdöttünk a birkákkal, később viszont a bot már nem lehetett segítségemre. Laci elvette. Ezután hanggal irányítottam a kutyát, de Laci ezt is elvette. láss csodát, Scotty, iránymutatások nélkül balanszírozta mögöttem a birkákat és sokkal csendesebb lett. Néha, mintha a vállával nyomta volna őket a helyes irányba és nem kapdosott utánuk. A megállítás-fektetés még mindig gondot jelent, de ahogy egyre inkább belemelegedett, könnyebbé vált ez is. A nap végére érve vártam, hogy elfárad, de nem. Végig koncentráltan végezte a feladatát és nem mutatta fáradság jeleit. Megállni, leállni azonban még nem tud, így van mit tanulnunk. Ez is egy jó nap volt, s egy kicsit segítettünk a birkák bekutyázásában is. Legközelebb folytatjuk...
|